Igen, végre!
Eljött a várva várt nap! Annyira, de annyira büszke voltam magamra amikor előtte egy héttel már elkezdték kérdezgetni, hogy "na ideges vagy már?" Nem voltam, nem tudom miért, pedig én alapjáratban mindig tiszta idegbeteg vagyok. Már szerda reggel leutaztam Pécsre, a buszon kihasználtam a lehetőséget, és elkészítettem még a két fülbevalót hajóscsipkéből ( frivolitás)..... kicsit döcögősen ment, mert nagyon "döcögött" a busz! De kész lett!
Gallérkeményítő spray-al kikeményítettem, és felszerelvényeztem!
Nagy örömöt okozva ezzel gyermekemnek, mert az Ő választása volt az ékszer, hetekig keresgéltem a netten, hátha találok valami leírást, mintát hozzá. De nem! Így kénytelen voltam egy fotóról improvizálni, és azt hiszem egész jól sikerült!
forrás: http://spulni-blog.blogspot.hu/2010_07_01_archive.html
Szerdán szakadt az eső, így amit el is tudtunk még intézni azt úgy sikerült, hogy csurom vizesek voltunk, és hát mérgesek is, hogy hogy lesz majd az esküvő ha esni fog az eső....! Juditkámnak próbáltunk valami kis-kabátkát, vagy pelerint keresni.... de lemondtunk róla, mert hát az nem, jó... az nem arra való.... kölcsönözni hozzá meg ááááá.... már nincs több kiadás.... már minden aranytartalék elfogyott! Aztán elfáradva felültünk a Kozármisleny felé tartó buszra mikor lánykámnak eszébe jutott, hogy egy papírt vajon az anyja beszerezte-e mielőtt elindult volna Pécsre! Na szerintetek? Neeeeeeem!
Telefon ide, telefon oda....., nem jutottunk előbbre! Mi a fenének "költöttünk" ki annyi pénzt azokra az átkozott Kormányablakokra, ha nem lehet elintézni ott semmi olyat amit elvárna az ember... arra célnak nyugodtan maradhattak volna az okmányirodák is! Ugyan is csak a helyileg illetékes iroda tudja kiadni az egy lakóhelyen lévő bejelentettek névsorát! Igaz, azt Országszerte látják, hogy ki hova van bejelentve de nyilatkozni nem nyilatkozhat! Akkor meg mi a fenének...!
Na mindegy! Végül is sikerült lerendezni, hála az otthon maradottaknak, akik később csütörtök délután magukkal hozták!
Csütörtök délután, már ki-ki kacsintott a felhők mögül a mi nagyon várt napsugaraink, egy kis reményt adva arra, hátha szép időnk lesz pénteken....., deeeee nem, estére kerekedett megint akkor "vihar" hogy hazafelé menet megint "szarrá " áztunk, úgy hogy még vittünk le csomagokat Kozármislenybe...köztük a ruhát, meg amit első körben nem sikerült levinni, díszeket! Annyi szerencsével, hogy ezt már nem buszon kellett vinnünk, hanem a csütörtökön érkezett vendégeink autója segítségével!
Viszont kihasználtuk a délutáni napsütést és bementünk Pécsre, egy kicsit körül nézni újonnan jött vendégeinkkel...
ha már itt vagyunk akkor nézzük meg e szép város központját, főterét! Készült sok fotó, párat bemutatnék nektek!
Már napok óta nem aludtam jól, mert én "nem" voltam ideges.... csak valahogy nem akart álom jönni a szememre. Péntek reggelre igen keményen kipihenve ébredtem. Indulás lefelé és díszíteni a termet!
Az elképzelésük a gyerekeknek nagyon jó volt sok-sok daru madarat hajtogattak, és damilra felfűzték. A kis vejemnek nagyon nagy ötlete alapján még könnyen szállíthatóvá is tették anélkül, hogy a damilok összegabalyodtak volna! Komolyan megtervezve, hogy külön-külön szálakon megfelelő darabszámú daru.... nagyon tettszett!
A hulla-hopp karikára felkötve, majd a mennyezeti gerendához erősíteni igen nehéz feladat volt, de kiállta a próbát és fenn maradt. ( még terveztünk ide egy gömböt is, de az a szobámba maradt... elfelejtettük...)
Sürögtünk-forogtunk, én először azt hittem nem is leszünk kész vele, pedig még segítségünk is volt drága nővérem és keresztlányom! Iszonyat sokat nevettünk, és beszélgettünk.... ilyen igazi testvér beszélgetés, annyira ritkán adódik, úgyhogy most ezt jól ki is használtuk.
Majd az asztalt is feldíszítettem, az én drága értékeimmel, kincseimmel....
A mécsestartókra a kis csipkecsíkokat édesanyám készítette, fehér, ekrü, rózsaszín, és paprikapiros cérnákból.
A szalvéta gyűrűket én készítettem korábbi bejegyzésemben még a minta leírását is megtalálhatjátok... http://enjucus.blogspot.hu/2014/03/eskuvoi-keszullodes-kezdete.html
A terítők között van olyan terítő ami talán még nálam is időseb..... anya keze munkáját dicséri... Rózsaszín terítőket nővérem készítette.....
A dekoráció kész, az asztalok is díszbe öltöztetve, galambok is útra készen.....
( de igazándiból nővérem tudná elmesélni, ennek a csokornak az elkészítésének menetét, de annyi kis infóm azért nekem is van, hogy egy-két tűszúrás az ujjban, kibontás, újrakezdés azért itt is volt)
A gyerekek, közben elmentek, Pécsre a hivatalos papírokat elintézni,
aláírni a közjegyző előtt, tanukkal igazolva, hogy Ők valóban komolyan
gondolták ezt a napot!
A többi várva várt vendégek is szépen lassan megérkeztek, elfoglalták szálláshelyüket... de én még mindig "nem" voltam ideges...csak kétszer szólalkoztam csúnyán össze a párommal, hogy pakolja már ki az autót, hogy jöjjön már, hogy egyenesen menjen, hogy ne legyen már láb alatt stb.... nem voltam ideges....! Aztán szép lassan megnyugodva, hogy most már nem vagyok annyira egyedül szépen elkezdtünk készülődni! Felöltöztettem, páromat, fiamat... annyira csinosak voltak, és aranyosak mert rájöttek, hogy ha állják pörgésemet hamarabb szabadulnak Tőlem...!
Én még mindig mackónadrágban, sürögve-pörögve végre leültethettem a menyasszonyomat és felöltöztethettem! Majd elkészíthettem a frizuráját, máshogyan mert az eredeti terv szerint a már sokkal korábban elkészített hajtűt elraktuk valahova! Lánykám állítja, hogy otthon maradt Kecskeméten, és bizton állítom, hogy amikor kész lett Ő magával hozta Pécsre! Tehát olyan jól el tettük, hogy biztosan meglegyen, hogy nincs meg! Így gyors gondolkodás, és hát ilyen lett!
Igen, Ő az én gyönyörű lányom!
Aztán végre én is felöltöttem ünnepi gúnyámat, és kezdőzhetett végre a nagy nap amire már mindannyian nagyon vártunk! Kis gyűrűhordozónk, nagy büszkeséggel vitte az ifjú pár előtt a gyűrűket, kis koszorúslánykánk pedig kísérte őket, a násznép pedig utánuk, kisétáltunk a kiserdőbe......!
Így gyorsan kihasználva készítettünk rengeteg fotót, mindenkivel ahogy szerette volna.... párban...pár nélkül...csoportosan.... ! Mindenre meg volt a lehetőség, és jól ki is használtuk!
Aztán pálinkázás, evés, tánc, mulatság, sörözés... minden ami kellett egy lakodalomhoz, és hát persze a násznép, aki evett, ivott, táncolt és mulatott!
Eltelt egy hét, amikor írom e pár sort, és képzeljétek a várva várt könnycsepp most már legurult az arcomon... férjhez adtam lányomat! Pedig most született, most ment bölcsibe, oviba, iskolába..... most izgultam érte, hogy felvegyék az egyetemre! És....most már el kell engednem, elindult a nagy életbe, új feladatok elé nézve, boldogan, ragyogva...!
Eljött a várva várt nap! Annyira, de annyira büszke voltam magamra amikor előtte egy héttel már elkezdték kérdezgetni, hogy "na ideges vagy már?" Nem voltam, nem tudom miért, pedig én alapjáratban mindig tiszta idegbeteg vagyok. Már szerda reggel leutaztam Pécsre, a buszon kihasználtam a lehetőséget, és elkészítettem még a két fülbevalót hajóscsipkéből ( frivolitás)..... kicsit döcögősen ment, mert nagyon "döcögött" a busz! De kész lett!
Nagy örömöt okozva ezzel gyermekemnek, mert az Ő választása volt az ékszer, hetekig keresgéltem a netten, hátha találok valami leírást, mintát hozzá. De nem! Így kénytelen voltam egy fotóról improvizálni, és azt hiszem egész jól sikerült!
forrás: http://spulni-blog.blogspot.hu/2010_07_01_archive.html
Szerdán szakadt az eső, így amit el is tudtunk még intézni azt úgy sikerült, hogy csurom vizesek voltunk, és hát mérgesek is, hogy hogy lesz majd az esküvő ha esni fog az eső....! Juditkámnak próbáltunk valami kis-kabátkát, vagy pelerint keresni.... de lemondtunk róla, mert hát az nem, jó... az nem arra való.... kölcsönözni hozzá meg ááááá.... már nincs több kiadás.... már minden aranytartalék elfogyott! Aztán elfáradva felültünk a Kozármisleny felé tartó buszra mikor lánykámnak eszébe jutott, hogy egy papírt vajon az anyja beszerezte-e mielőtt elindult volna Pécsre! Na szerintetek? Neeeeeeem!Telefon ide, telefon oda....., nem jutottunk előbbre! Mi a fenének "költöttünk" ki annyi pénzt azokra az átkozott Kormányablakokra, ha nem lehet elintézni ott semmi olyat amit elvárna az ember... arra célnak nyugodtan maradhattak volna az okmányirodák is! Ugyan is csak a helyileg illetékes iroda tudja kiadni az egy lakóhelyen lévő bejelentettek névsorát! Igaz, azt Országszerte látják, hogy ki hova van bejelentve de nyilatkozni nem nyilatkozhat! Akkor meg mi a fenének...!
Na mindegy! Végül is sikerült lerendezni, hála az otthon maradottaknak, akik később csütörtök délután magukkal hozták!
Csütörtök délután, már ki-ki kacsintott a felhők mögül a mi nagyon várt napsugaraink, egy kis reményt adva arra, hátha szép időnk lesz pénteken....., deeeee nem, estére kerekedett megint akkor "vihar" hogy hazafelé menet megint "szarrá " áztunk, úgy hogy még vittünk le csomagokat Kozármislenybe...köztük a ruhát, meg amit első körben nem sikerült levinni, díszeket! Annyi szerencsével, hogy ezt már nem buszon kellett vinnünk, hanem a csütörtökön érkezett vendégeink autója segítségével!Viszont kihasználtuk a délutáni napsütést és bementünk Pécsre, egy kicsit körül nézni újonnan jött vendégeinkkel...
ha már itt vagyunk akkor nézzük meg e szép város központját, főterét! Készült sok fotó, párat bemutatnék nektek!Már napok óta nem aludtam jól, mert én "nem" voltam ideges.... csak valahogy nem akart álom jönni a szememre. Péntek reggelre igen keményen kipihenve ébredtem. Indulás lefelé és díszíteni a termet!
Az elképzelésük a gyerekeknek nagyon jó volt sok-sok daru madarat hajtogattak, és damilra felfűzték. A kis vejemnek nagyon nagy ötlete alapján még könnyen szállíthatóvá is tették anélkül, hogy a damilok összegabalyodtak volna! Komolyan megtervezve, hogy külön-külön szálakon megfelelő darabszámú daru.... nagyon tettszett!A hulla-hopp karikára felkötve, majd a mennyezeti gerendához erősíteni igen nehéz feladat volt, de kiállta a próbát és fenn maradt. ( még terveztünk ide egy gömböt is, de az a szobámba maradt... elfelejtettük...)
Sürögtünk-forogtunk, én először azt hittem nem is leszünk kész vele, pedig még segítségünk is volt drága nővérem és keresztlányom! Iszonyat sokat nevettünk, és beszélgettünk.... ilyen igazi testvér beszélgetés, annyira ritkán adódik, úgyhogy most ezt jól ki is használtuk.
Majd az asztalt is feldíszítettem, az én drága értékeimmel, kincseimmel....
A mécsestartókra a kis csipkecsíkokat édesanyám készítette, fehér, ekrü, rózsaszín, és paprikapiros cérnákból.
A szalvéta gyűrűket én készítettem korábbi bejegyzésemben még a minta leírását is megtalálhatjátok... http://enjucus.blogspot.hu/2014/03/eskuvoi-keszullodes-kezdete.html
A terítők között van olyan terítő ami talán még nálam is időseb..... anya keze munkáját dicséri... Rózsaszín terítőket nővérem készítette.....
a csokor is megérkezett! Nővérkém hihetetlen tehetséggel bánik az
anyagokkal, és készített egy örök életre szóló emléket a lányomnak egy
menyasszonyi álomcsokrot! Szatén, tüll, selyem, maidéra csipke, horgolt csipke, gomb és rengeteg szeretet hozzáadásával készült.
( de igazándiból nővérem tudná elmesélni, ennek a csokornak az elkészítésének menetét, de annyi kis infóm azért nekem is van, hogy egy-két tűszúrás az ujjban, kibontás, újrakezdés azért itt is volt)A gyerekek, közben elmentek, Pécsre a hivatalos papírokat elintézni,
aláírni a közjegyző előtt, tanukkal igazolva, hogy Ők valóban komolyan
gondolták ezt a napot!A többi várva várt vendégek is szépen lassan megérkeztek, elfoglalták szálláshelyüket... de én még mindig "nem" voltam ideges...csak kétszer szólalkoztam csúnyán össze a párommal, hogy pakolja már ki az autót, hogy jöjjön már, hogy egyenesen menjen, hogy ne legyen már láb alatt stb.... nem voltam ideges....! Aztán szép lassan megnyugodva, hogy most már nem vagyok annyira egyedül szépen elkezdtünk készülődni! Felöltöztettem, páromat, fiamat... annyira csinosak voltak, és aranyosak mert rájöttek, hogy ha állják pörgésemet hamarabb szabadulnak Tőlem...!
Én még mindig mackónadrágban, sürögve-pörögve végre leültethettem a menyasszonyomat és felöltöztethettem! Majd elkészíthettem a frizuráját, máshogyan mert az eredeti terv szerint a már sokkal korábban elkészített hajtűt elraktuk valahova! Lánykám állítja, hogy otthon maradt Kecskeméten, és bizton állítom, hogy amikor kész lett Ő magával hozta Pécsre! Tehát olyan jól el tettük, hogy biztosan meglegyen, hogy nincs meg! Így gyors gondolkodás, és hát ilyen lett!
Igen, Ő az én gyönyörű lányom!
Aztán végre én is felöltöttem ünnepi gúnyámat, és kezdőzhetett végre a nagy nap amire már mindannyian nagyon vártunk! Kis gyűrűhordozónk, nagy büszkeséggel vitte az ifjú pár előtt a gyűrűket, kis koszorúslánykánk pedig kísérte őket, a násznép pedig utánuk, kisétáltunk a kiserdőbe......!
----- Jaj, elfelejtettem mondani, KISÜTÖTT A NAP!! -----
Aztán pálinkázás, evés, tánc, mulatság, sörözés... minden ami kellett egy lakodalomhoz, és hát persze a násznép, aki evett, ivott, táncolt és mulatott!
Eltelt egy hét, amikor írom e pár sort, és képzeljétek a várva várt könnycsepp most már legurult az arcomon... férjhez adtam lányomat! Pedig most született, most ment bölcsibe, oviba, iskolába..... most izgultam érte, hogy felvegyék az egyetemre! És....most már el kell engednem, elindult a nagy életbe, új feladatok elé nézve, boldogan, ragyogva...!
Légy nagyon boldog kislányom!
