2014.10.22 reggel 05:20. Mennék szólni a fiúknak, hogy töltsék ki a jelenléti ívet! Nem nyílt az ajtó, ráadásul a szemembe fújta a szél a kapucnimat, mert az eső is szakadt! Újra próbálkoztam, nekifeszültem, éles fájdalom! Fene egye meg már megint felakadtam a kilincsen!
Aztán mikor megnéztem mi történt már csak azt láttam, hogy az ujjamon a köröm ( műkörömmel együtt) leszakadva, az ujbegyem elvágva, ömlik a vér!
Istenem, most mi lesz! Futás az öltözőbe, mert ott már ott lesznek a többiek, és tudnak segíteni. De elkezdtem szédülni, hányinger, hívjátok már a mentőt!
Mi lesz most, hogy fogok kézimunkázni, úristen nem lesz körmöm, tönkre tettem a kezem! Fáj, jön már a mentő?! Mi történt, mi a baj? Ülj a székre, ne a földön! Nem tudok, hol van már a segítség! Istenem, ennek nem velem kellett volna megtörténnie! Sziréna, jön, végre! Kötés kerül a kezemre, szorítom, ne sok vér csöpögjön szanaszét! Megérkeztünk a kórházba! A gyűrű az ujjon, vágja nyugodtan, de nem, csodálatos nyugalommal levették, nyugtattva engem is, nincs semmi baj! Oké! Nincs! Röntgen! Eltört a negyedik ( utolsó) ujperec!
Várakozás! Nem történik semmi! Majd bekötik, holnap vissza kötözésre! Tessék?
Nem varrják össze? Nem gipszelik? Miért? ... Választ nem kaptam, teesék holnap jönni kötözésre!.
A főnökeim, kollégáim emberségből, segítő szándékból kitűnőre vizsgáztak a szemembe, jöttek sürögtek körülöttem, csak hogy a fájdalmamon enyhíteni tudjanak.... Itt köszönöm ezt most nekik. Hazáig szállítottak, még a körzeti orvost is lerendezték velem. Kis főnököm kísért mindenhová, le se vette rólam a szemét, leste minden sete-suta mozdulatom. Hálás vagyok érte!
Aztán mikor megnéztem mi történt már csak azt láttam, hogy az ujjamon a köröm ( műkörömmel együtt) leszakadva, az ujbegyem elvágva, ömlik a vér!
Istenem, most mi lesz! Futás az öltözőbe, mert ott már ott lesznek a többiek, és tudnak segíteni. De elkezdtem szédülni, hányinger, hívjátok már a mentőt!
Mi lesz most, hogy fogok kézimunkázni, úristen nem lesz körmöm, tönkre tettem a kezem! Fáj, jön már a mentő?! Mi történt, mi a baj? Ülj a székre, ne a földön! Nem tudok, hol van már a segítség! Istenem, ennek nem velem kellett volna megtörténnie! Sziréna, jön, végre! Kötés kerül a kezemre, szorítom, ne sok vér csöpögjön szanaszét! Megérkeztünk a kórházba! A gyűrű az ujjon, vágja nyugodtan, de nem, csodálatos nyugalommal levették, nyugtattva engem is, nincs semmi baj! Oké! Nincs! Röntgen! Eltört a negyedik ( utolsó) ujperec!
Várakozás! Nem történik semmi! Majd bekötik, holnap vissza kötözésre! Tessék?
Nem varrják össze? Nem gipszelik? Miért? ... Választ nem kaptam, teesék holnap jönni kötözésre!.
A főnökeim, kollégáim emberségből, segítő szándékból kitűnőre vizsgáztak a szemembe, jöttek sürögtek körülöttem, csak hogy a fájdalmamon enyhíteni tudjanak.... Itt köszönöm ezt most nekik. Hazáig szállítottak, még a körzeti orvost is lerendezték velem. Kis főnököm kísért mindenhová, le se vette rólam a szemét, leste minden sete-suta mozdulatom. Hálás vagyok érte!
2014.10.23.
Meglepően egész jól sikerült tartalmasan aludnom. Így bátran indultam a kötözésre! Nos, nem részletezem, de az, hogy életemben ilyen kegyetlen erős fájdalmat újra átkellet éljek, ez nem volt semmi! Kötés a sebbe, a lógó körömbe beleragadva, mindent elárul. Az aszisztensnő elszörnyűlködve, hogy nem csináltak vele semmit, majd fogta és két ragasztó szalaggal a helyére ragasztotta ( húzta) a körmöt, és a levált lágy részt! Azta....... hétfán fütyülős rézangyalát..
..! De lehet hálás leszek még érte, mert így legalább marad egy remény sugár, hogy a helyére forr vissza az ujj!
Drága párom kétségbe esett arccal nézett rám, majd beindította az autót és indulás haza!
Édesanya főzött nekünk....így most ezzel már nekem nem kellett törődnöm, csak pihenni, és gyötrődni azon, hogy miért most, miért velem!
..! De lehet hálás leszek még érte, mert így legalább marad egy remény sugár, hogy a helyére forr vissza az ujj!
Drága párom kétségbe esett arccal nézett rám, majd beindította az autót és indulás haza!
Édesanya főzött nekünk....így most ezzel már nekem nem kellett törődnöm, csak pihenni, és gyötrődni azon, hogy miért most, miért velem!
2014.10.25
Újra kötés cserén! Másik orvos (nő), új aszisztencia, finom nőies mozdulatok! Hasznos volt a ragasztás, mert már nem ragadt bele a sebbe a géz, már nem vérzett ki! Szépen gyógyulgat a seb! De fáj, most talán jobban mint az első nap! Azt mondják gyógyul! Egy hét múlva kell menni legközelebb! Már nagyobb reménnyel vagyok, hogy megúszom az amputációt! Rákérdeztem, hogy leveszik-e a körmömet....nem, mert rajta van a műköröm.....már majdnem szencségeltem az én hóbortom miatt, mikor mondták, hogy ne tegyem, mert úgy néz ki a helyzet, hogy annak köszönhetem, hogy meg maradt az újjam hegye.
2014.10.28.
Nem akar ez a tompa fájdalom megszűnni! Folyton fölkelt éjszaka! Tegnap a munka helyemen elkészítettük a jegyzőkönyveket! Nem tudom, hogy jót cselekszem azzal, hogy nem maradok tovább táppénzen! Viszont levettem a kötést az ujjamról....kíváncsiság...nem tudom, de látni akartam, hogy mégis hogyan néz ki (most már végre szemüveggel), lefotóztam...brr.....talán mégsem mutatom meg!
2014.10.30
Újra kötözésre mentem! Kartonozó, sorszám.... mire az osztályra értem már hívtak is! Az első kérdés! Lejön magától a kötés? Hát persze, hogyne de úgy hogy lejön a Köröm is vele! Így nagy nehezen elővette az ollót és levágta a kötést! Majd a dokibá ránézett a kezemre és leült a helyére! Az aszisztensnő fogott egy géz darabot, valami kenceficét rakott rá! Mondván gyógyszer és rábaszta az ujjamra úgy, hogy ahova kellet volna kerüljön kötés, ott egy réteg került a gézből, ahol pedig nincs se seb se sérülés oda hat réteg is! Ráadásként a hálót úgy húzta rá, hogy a sérült körmöt még feszítette is! Na ez az igazi magyar egészségügy! Panaszkodnak, hogy nem kapnak kellő elismerést, érték rendet! De ezek után! Ilyen durva viselkedés után ne várjanak többet... a csuda vigye! Hu de fölbosszantottak!
2014.11.03
Újra kötözés! De valami más volt a levegőben, talán kipihent emberkék, akiknek nagyobb türelmük volt így hétfőn, vagy a hold állása nem tudom, de nagyon kedvesek voltak a nővérkék és a doktor úr is! Most valahogy mindent az orromra kötöttek, hogy mi fog történni ezek után, hogy mennyi időre lesz szüksége az ujjamnak a gyógyulásra stb.... bekötötték ugyan a kezem, de mondták, hogy holnap már levehetem, és innentől kezdve rám bízzák az ápolását az ujjamnak, nem kell többet kötözésre mennem. HEURÉKA! végre! Nem vártam meg a holnapot, én már este levettem a kötést! megnéztem, hogy is áll a helyzet! Brrr... hát szószó. De és ez a nagyon fontos, behajlik rendesen az ujjam fájdalom nélkül! És végre tovább kézimunkázhatom! Óvatosan hamar ki is próbáltam...és sikerűlt! Oké! Ez így van rendjén a többi meg majd helyre jön... tudom!
2014.11.03
Újra kötözés! De valami más volt a levegőben, talán kipihent emberkék, akiknek nagyobb türelmük volt így hétfőn, vagy a hold állása nem tudom, de nagyon kedvesek voltak a nővérkék és a doktor úr is! Most valahogy mindent az orromra kötöttek, hogy mi fog történni ezek után, hogy mennyi időre lesz szüksége az ujjamnak a gyógyulásra stb.... bekötötték ugyan a kezem, de mondták, hogy holnap már levehetem, és innentől kezdve rám bízzák az ápolását az ujjamnak, nem kell többet kötözésre mennem. HEURÉKA! végre! Nem vártam meg a holnapot, én már este levettem a kötést! megnéztem, hogy is áll a helyzet! Brrr... hát szószó. De és ez a nagyon fontos, behajlik rendesen az ujjam fájdalom nélkül! És végre tovább kézimunkázhatom! Óvatosan hamar ki is próbáltam...és sikerűlt! Oké! Ez így van rendjén a többi meg majd helyre jön... tudom!