No, tévedés ne essék ez nem kézimunka hanem egy apró négylábú. Hosszú története van.......! Még fiatalka lány koromban kaptam nagybátyámtól egy német juhász kölyök kutyát. Cézárt. Sokáig nem élvezhettem szeretetét, mert ellopták tőlünk. Nagyon búslakodtam utána. (még ma is sérelmezem). Majd aztán később mikor már felnőtt lettem, családot alapítottam, újra úgy döntöttem, hogy képes vagyok szívembe beengedni egy másik kutyit. Ajándékba kaptam egy Amerikai spániel felnőtt kutyust, mert a tenyésztő nem tudta versenyekre hordani, a fordított harapása miatt,
viszont nagyon szerette volna odaadni egy olyan családba ahol nagyon szeretik. Kemp, és valóban nagyon szerettük. Egy édes szőr pamacs, pihe puha bundája.......
De sajnos megmérgezték, hiába küzdöttünk érte, már nem lehetett megmenteni. A mája feladta a küzdést. Az állatorvos tanácsára, meg már én sem tudtam tovább nézni, hogy fájdalmai vannak beleegyeztem egy humánus elaltatásba. Kezem között aludt el örökre!
Akkor megfogadtam, hogy soha többet nem akarok ilyen közeli szeretetet egy állattól, mert nekem az elvesztése nagy törést, fájdalmat okozott!
Eltelt egy hosszú év, és a barátnőmnek lett egy pici fekete uszkárja, annyira, de annyira édes volt....... annyira de annyira...... :) Így megérkezett hozzám Emma. Amerikai spániel..... és hát apró kölyök, kis gombóc...! A tenyésztője egy kutyakozmetikus srác volt, így megtanított engem a kutya kozmetikázására is, annyira szépen tudtam gondozni a szőrét, leért a földig.....! Itt kell megjegyeznem, hogy a kozmetikus srác is egy kissé "kutyabolondnak" számított, mindent megadott, nekem hogy Emma semmiből se szenvedjen hiányt! Akkoriban volt a rendszerváltás utózöngéje, anyagi gondok, munkanélküliség..... önállóan nem tudtam volna ellátni a kutya gondozását, de hogy meggyógyuljon a szívem Kempike elvesztése után, összefogtak ketten a barátnőmmel, és rábeszéltek Emmácskára! 3 évig nevelgettem, szeretgettem.... de elpusztult Carmen, Emmácska anyukája. ( már nagyon szép kort meg élt, és szép nyugodtan elaludt....),
így a kozmetikus srác lett nagyon szomorú.....! :( Sokáig tartott bennem az elhatározás, de megkérdeztem Tőle, hogy odaadjam neki Emmát? Hogy Cármen elvesztését kicsit enyhítse? Elfogadta, sírtunk mindannyian! Emma újra gyógyított, egy új lelket..... én örökre hálás leszek neki ezért.......!
De mivel kutya már tényleg nem jöhetett többet, így egy véletlen édes találkozás után lett egy vadászgörényünk. majd még egy, és még egy! Sőt halmoztuk az élvezetet, nimfa papagájunk is lett, és abból sem egy hanem mindjárt gyorsan három is! A vadászgörik eltöltöttek velünk 10, 8 és 9 évet.
Lily,
Maszat és Polly.
Édes kis ugribugrik!
Hát a papagájok az egy téves döntés volt! Sajnos mindannyian allergiások lettünk, a tollporára...... De, kerestünk nekik egy olyan helyet ahol nem zárt szobában kis röppályával, hanem egy hatalmas röpdés helyet, ahol akkor látogatjuk meg őket amikor csak akarjuk.......... ( nem akarjuk, mert nem jó érzés, hogy nem lehetnek velünk.)
És itt tartunk most! Kereszt lányom kutyakozmetikát nyitott,
és Neki is van egy bichon havanese kiskutyája.
Az egyik nap bevittek hozzá egy kölyköt fürcsire. Beszélgetésbe keveredtek, és kiderült hogy ennek a kutyusnak nagyon keresnek gazdit.....!
KERESZTANYÚÚÚÚÚÚÚÚ....... nem ,nem, nem, vagy mégis! Igen mégis kutya
gazdi lettem....! Pénteken megyünk ezért a csöpke kutyáért!
A Borisz nevet kaptam. Születtem 2014.03.24.-én Gábor napján!
és mivel én kimentem a mosdóba gyorsan utánam szaladt/ugrott/esett..... ! Volt ám sírás rívás!
