Keresés ebben a blogban

2016. október 15., szombat

Kerékpár túra

Már nagyon régóta tervezgettük a kerékpárunk lecserélését, és végül rászántuk magunkat, meg a pénztárcánkat. Vásároltunk két btwin-es bringát ami majdnem egyforma is lett, csak az enyém sárga betéttel a Gabié pedig kék. Ennek aztán később is lényege lett mert elkezdtünk vásárolni a hozzá illő kiegészítőket is. Nekem egy kicsit nehezebb volt mert ( persze miért is ne) én egy kicsit túl bonyolítottam. Az eszköz kiegészítők a neon sárga, a ruha kiegészítők meg inkább narancsos árnyalatba mentek át. Rendszeresen bejártunk értük a "sport" áruházba.
Aztán egyik nap hazajött a melóhelyéről a párom, és mondta hogy a cégnél szerveztek egy hétvégi kerékpár túrát, és hogy mi oda menni fogunk. Oké! Menjünk.!
Felmerült egy nagyon fontos kérdés. Hogyan visszük el odáig a kerékpárunkat? Telefon, és indulás Pestre sógoromékhoz, de igaz nekik nincs bicó csomagtartójuk, de van sisakjuk, van fotó szerkezetük....azért is menni kell.
Tehát volt már bicónk, volt már sisakunk, kameránk volt pólónk, cipőnk, zoknink. Sőt volt már egy korábbi ötletből származó kutyahordozó utánfutónk. Mert hát ugye Boriszt is vinnünk kell magunkkal.
De vennünk kell még kesztyűt, nadrágot ( olyan pelenkásat, hogy ne törje véresre a popsinkat a nyereg), meg bicó tartót.Hopsz, de van a tesóméknak tartójuk...gyors kocsiba ülés és megnézztük. Nem jött össze...hiányzott róla egy-két darab...és hát íííígy nem indulhatunk neki a nagy túrának.
Akkor gyerünk a "sport" áruházba, hogy vegyünk egyet!  Megvettük, de  még a hiányzó kesztyűket és az elmaradhatatlan nadrágot is . Kipróbáltuk így-is úgy is de valami akkor sem stimmelt. Hozzáér, kocog súrlódik. Ez így nem jó, gyerünk vissza vegyük meg a nagyobb hordozót, és próba újra. De közben láttunk egy autót ahol már fent lógtak a bicók a tartón, és láttam egy nagyon okos ötletet. Egy szürke micsoda volt felrakva a bicókra ott ahol érintkezve voltak egymással. Hoppá! Gyerünk a fürdőszoba felszerelés boltba, és vettünk szigetelő csövet. 
No, akkor most már minden megvan. Kulacsban itóka, és indulhatunk. Természetesen a reggeli kezdés ( szokásunkhoz híven) nem indult el rezzenéstelenül. De volt időnk a majd két óra autó úton megbékélni egymással. 
Csörög a telefon, hol járunk már? Induljatok, mi megyünk majd utánatok.Nagy nehezen megérkeztünk, kipakolás elpakolás, indulhat a tekerés. Na, de merre!? Háromszori visszafordulás után megtaláltuk a helyes utat! Az első megbeszélt pihenőhelyen hívtuk az előrajt, hogy merre tartanak. Hát bizony Ők eltévedtek, azaz hamarabb le fordultak  az útról, és tovább mentek a Tisza folyó  mentén, de már nem fordulnak vissza. Mi menjünk tovább a töltésen nélkülük.Így tovább mentünk és körbe karikáztuk a Tiszatavat. 64,7 km. Az első 40 km még nem is volt olyan kiakasztó, igaz kezdtünk már fáradni, kezdtük érezni hogy, van térdünk van popsink, kezünk de valahogy enyhítette az érzést a pihenők. 
Hihetetlenül szép rend volt mindenhol, a fű lenyírva,  a pihenőkön a mosdó tiszta. Kávé, lángos, üdítők, vásárlási lehetősége. 
És hát az a csönd, a táj....az felülmúlhatatlan érzés. 
Aztán Abádszalók után bekövetkezett a "halál. " Mikor érünk Tiszafüredre!? Kb 20 km. Atyaég! Az izmok már besavasodtak, fájt már mindenünk. Már a sisak is mázsás tehernek tűnt. A hátizsákok már régen a kutyautánfutóban pihentek Borisz mellett. Így a  sisakok is mellé kerültek.
 És csak tekertünk, tekertünk, már nem volt érdekes a táj, már nem volt pihentető a csönd, iparkodni kellet, mert kezdett már "sötétedni". Már nem lehetett leszállni a bicórol mert akkor többé vissza nem tudunk ülni. Mennyi van még hátra? 18 km. Jézusom...nem haladtunk semmit se. 
Nagy szenvedés, és kínok között megérkeztünk Tiszafüredre. 
És megláttuk a mi csodás fehér Skodánkat! Az imádott négykerekűnket, amit nem kell hajtani, mert gurul magától. ( meg a benzintől amit a tankjába locsoltunk még indulás előtt ). Bepakolás és indulás haza! Nagyon észen kellett lenni, mert a fáradságtól ki voltunk, és féltünk, h nehogy elaludjunk.Hazaérkeztünk biztonsággal. Le,majd kipakolás,gyorsan és főleg csendben ment. Nem kellett senkit sem ringatni aludtunk mint a bunda.
Ó, de a másnap.....aaaaz sem telt el jajgatás nélkül. De jó volt szép volt és hát túl voltunk már rajta és csak a szépre emlékeztünk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése