Meglepetés 3-4.ik nap.

Reggelre szakadó eső....híreket hallgattunk...országos havazás...médiából tájékozódtunk...hó mindenhol...csak itt nem. Unatkoztunk...és fogtunk magunkat át mentünk Egerbe ebédelni....Nem fogjátok elhinni! Ragyogó napsütés fogadott bennünket. Mire befejeztük az ebédet már itt is elkezdett szemerkélni az eső...így visszamentünk a szállodába tovább unatkozni. Estefelé már azon kezdtünk tanakodni, hogy nyilván elindulunk hamarabb haza...otthon is tudunk ágyban feküdve az esőt lesni...
Na de ahogy a térképet nézegettem jutott eszembe valami....Menjünk holnap Aggtelekre!

Reggelre már itt is estt egy kis hó, de inkább olyan ónos eső félének látszott. Elindultunk ahogy haladtunk lefelé a hegyről nyoma sem volt a hónak...kezdett kitisztulni az idő...mire Aggtelekre értünk a nap is kisütött. A középtúrát választottuk....beszéljenek a képek....

Ugye hogy ugye?! Élőben még fantasztikusabb!

A meglepetés 2. nap

Felébredtünk, kis izomlázzal vegyítve. Reggeli után szépen nyugodtan felöltöztünk, rétegesen és útra keltünk Szilvásvárad felé. Az igazi cél a Szalajka völgye volt, a Fátyol vízesés. Kis vonattal felmentünk a vízesésig. Ott nem rögtön lefelé indultunk hanem még felfelé az Ősember barlangjáig. De volt egy kellemetlen időjárási viszontagságunk...szitáló áztató eső. Először nem mertünk felindulni, mert féltem, hogy nagyon csúszós lesz az út! De sokan elindultak, így bátorságot vettünk mi is, és nekivágtunk. A vártat felülmúlta az az élmény amit láttunk. Foltos szalamander tévedt az utunkba.

Bár végig ki volt építve korlát

amibe sokszor kapaszkodhattunk, biztonság érzetet nyújtott. Felértünk a barlangba...beljebb mentünk

és rám jött egy ijedelem, egy hirtelen jött félelem. Így én gyorsan leindultam. De újabb és újabb csodákra leltünk. Nem is írom hanem inkább mutatom.

Gyönyörű volt még úgy is, hogy teljesen átáztunk.
Aztán hazaérve mindenki megfürdött, mondom mindenki, még Borisz is. Majd vacsora és hatalmas nagy alvás következett.

A Meglepetés.......

Bepöccentem....bepöccentem, hogy mindig minden hétvégén otthon ülünk, nem csinálunk szinte semmi olyat ami kizökkentene a mindennapok hétköznapjaiból.
Mivel olyan jól sikerült a kerékpár túránk gondoltam egy merészet...Felkerestem Google barátomat és elkezdtem kutakodni, hogy hova lehetni bringázni menni. Sajnos túl sok mindent nem dobott ki, de feltűnt egy hirdetés,,,,Húsvéti ajánlat. Öko-Park. NA! Ez nem is hangzik rosszul. A húsvét úgysem a kedvenc ünnepeim közé tartozik. És ahogy mélyebben bele lapoztam az ajánlatot feldobó Web oldalára látom, hogy kutyabarát panzióra bukkantam. Gyorsan térképen keresés. És szemem elé tárult az a hely ahova tudtam, hogy most biztosan elmegyünk...ha törik ha szakad. Gyorsan kértem emailon ajánlatot. És amíg írtam az adatokat fogalmazott meg bennem, hogy ez lesz az én évfordulós meglepetésem annak az embernek, aki utálja a GPS-t, mindig morog érte. Aki szereti ugyan a meglepetéseket, de me, bírja ha mindez bizonytalan szálakon lóg és tenni-e kellene érte valamit. Így döntöttem, hogy most gonosz leszek és annyit mondtam el neki, hogy a biciklit is visszük, a kutyusunkat is, no meg persze a horgászbotjait is.
Aztán egy nap egy telefon hívás mindent felborított. Lemondta a panzió a lefoglalt időpontot, mert arra az időre egy cég is jelentkezett csapat építő napokra. És hát akkor biztosan nem tudunk pihenni, mert zajosak lesznek meg stb....! Így eltoltuk az időpontot egy héttel. Nagyon nehezen telt el az a plussz egy hét....főleg, hogy láttam, hogyan alakul majd az időjárás. Hétfőn csodálatos napsütésben érkeztünk meg Szarvaskőre!
Gyorsan lejelentkeztünk, és elindultunk a Szarvasői nevezetességek felé! Első cél a Várrom meghódítása. A nagy kék túra útvonalának egy kis töredékén. Előtörtek bennem a régmúlt emlékei. Valamikor régen az általános iskola szervezésében Úttörőtáborral jártam már ezen a tájon, ezen a vidéken. Nem győztem menni, kaptatani felfelé az emelkedőn.Borisz is élvezte, szaladt előttem. Élvezte, nem győzte a szagokat követni, felül jelölni.....

Majd fentről egy csodálatosan szép látvány tárult elénk.

És mivel még rengeteg időnk maradt, elindultunk a fából készített Vodafone kilátóhoz. Nem volt veszélytelen. Meredek, gyökerek kövek alkotta lépcsőkezdemények amik néhol apró kavicsokkal telt kéktúra útvonal volt. Visszafelé lejtőn lefelé vált érdekessé...sokszor a fák alkotta akadályok voltak a kapaszkodóink. Még Borisz is meg-meg torpant hogy hogyan menjen tovább. Hát leizzadtunk. De biztonsággal leértünk. Nagyon szép volt.