Felébredtünk, kis izomlázzal vegyítve. Reggeli után szépen nyugodtan felöltöztünk, rétegesen és útra keltünk Szilvásvárad felé. Az igazi cél a Szalajka völgye volt, a Fátyol vízesés. Kis vonattal felmentünk a vízesésig. Ott nem rögtön lefelé indultunk hanem még felfelé az Ősember barlangjáig. De volt egy kellemetlen időjárási viszontagságunk...szitáló áztató eső. Először nem mertünk felindulni, mert féltem, hogy nagyon csúszós lesz az út! De sokan elindultak, így bátorságot vettünk mi is, és nekivágtunk. A vártat felülmúlta az az élmény amit láttunk. Foltos szalamander tévedt az utunkba.
Bár végig ki volt építve korlát
amibe sokszor kapaszkodhattunk, biztonság érzetet nyújtott. Felértünk a barlangba...beljebb mentünk
és rám jött egy ijedelem, egy hirtelen jött félelem. Így én gyorsan leindultam. De újabb és újabb csodákra leltünk. Nem is írom hanem inkább mutatom.
Gyönyörű volt még úgy is, hogy teljesen átáztunk.
Aztán hazaérve mindenki megfürdött, mondom mindenki, még Borisz is. Majd vacsora és hatalmas nagy alvás következett.
Gyönyörű volt még úgy is, hogy teljesen átáztunk.Aztán hazaérve mindenki megfürdött, mondom mindenki, még Borisz is. Majd vacsora és hatalmas nagy alvás következett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése